A 3 legjobb android telefon

Samsung Galaxy S III teszt

Nálunk járt a nagyobbik dél-koreai gyártó legújabb csúcsmodellje, az idei nagyágyú, a Samsung i9300 Galaxy S III. Nagyon vártam már a pillanatot, amikor megismerhetem, kézbe vehetem az S3-at, tekintve hogy az elmúlt másfél évet egy Samsung i9000 Galaxy S-sel töltöttem, nemrégiben pedig ezt a Samsung i9100 Galaxy S II-re váltottam le. Ez a két mobil a tavaly és a tavalyelőtti évek igazi sikermodelljei voltak, nagy kérdés, hogy vajon a harmadik generációs utód is képes lesz-e megugrani az egyre magasabb elvárásokat vagy sem. Mivel manapság csak a hardverrel nem lehet kitűnni, így kénytelenek voltak máshoz nyúlni, így a felhasználó élményt próbálták meg felturbózni apróbb, ám rendkívül hasznos vagy épp látványos funkciókkal. 

 A hófehér készüléket a VIP Phone-tól kaptuk egy igen picike dobozban a szokásos kiegészítőkkel, úgymint adatkábel, hálózati töltőfej és egy, a telefonnal harmonizáló színű, tehát fehér headset. Mint tudjuk, a vezeték nélküli töltő csak hónapok múlva, külön megvásárolva lesz használható. Sajnos, mert ezzel jóval nagyobbat üthetett volna a Samsung. Első benyomás: nagy. Na nem óriási mint a Galaxy Note, hiszen itt „csak” 4.8 col képátlóról van szó, de azért igencsak méretes mobil lett az S3 a maga 136,6×70,6×8,6 mm-es fizikai méreteivel és 133 grammos tömegével. Egy kézzel nemigen használható teljes körűen, mindenképp ügyeskedni kell hozzá, hogy hozzáférjünk jobbkezesként a bal felső sarokhoz, már ha kell. Szerencsére eléggé kerekded mindenhol a dizájn, ez és az ezüst keret is segíti a látvány, de tény, hogy a fehér szín kövérít. Még egy telefont is.

Ami az anyaghasználatot illeti, nem lesz elájulva a minőségtől senki, legalábbis azok, akik a HTC-hez szoktak. A tajvani gyártó ugyanis előszeretettel használ fémet, a Samsung azonban megmarad a műanyagnál, amely hiába polikarbonát és minőségi, hajlítható úgy, hogy nem törik el (VIDEÓ), mégsem annyira szuper kézbe fogva. Közel két év Galaxy-zás után mondjuk nekem személy szerint nagyon tetszett a csillogó, hófehér burkolat. Meglepett, hogy nem nagyon próbált meg kicsúszni a kezeim közül egyszer sem, pedig vártam volna. A műanyaghoz való ragaszkodás egyik oka lehet egyébként a súlycsökkentés, hiszen az S3 mindössze 133 gramm. Érdemes egy-egy új HTC-vel összehasonlítani kézben (nem csak a számokat nézni az adatlapokon), brutálisnak tűnik úgy a különbség.

A kijelző elfoglalja az előlap igen jelentős részét, hiszen a 4.8 colos AMOLED megjelenítő nem kicsi, cserébe a felbontás is 1280×720 pixel, magyarul gyönyörű képet ad (védelmet pedig a Gorilla Glass). Sok kritika érte a pentile matrix használata miatt a Samsungot és a telefont magát, de most őszintén: ha élőben nézi az ember, soha nem látja meg a különbséget (kivéve a mikroszkóp-szerű Samsung ellenes kritikusokat). A megjelenítő felett helyezkednek el a szenzorok, az előlapi kamera, valamint rejtve bal oldalon a burkolat alatt státuszjelző LED foglalják a helyet. Ez utóbbi például pirosan világít, ha töltőn van, villog, ha merül kéken, ha a szokásos elmulasztott események következtek be, stb., nagyon jól látszik a hófehér burkolat alatt. Az előlapi kamera egyik nagyon hasznos újítása a tekintetkövető opció, ha nézzük a kijelzőt, akkor egyszerűen nem kapcsolja le a fényerőt.

A lekapcsolás előtt ellenőrzi, hogy nézzük-e a megjelenítőt, ilyenkor egy szem ikon látható a státusz baron egy pillanatra. Sötétben értelemszerűen nem működik ez a funkció, ám még a szemüvegem sem okozott neki gondot. A Nagy Testvér figyel. Innentől egyébként tényleg csak egy-egy háttérprogram és mobilnet kérdése lenne az, hogy bárkit videón kövessenek akárhonnan. Nem vagyok paranoiás, de a „követés” egyre durvább mértéket ölt és a felhasználók egyre boldogabban használják ezeket a lehetőségeket.

A kijelző alatt szerencsére meghagyták a már harmadik generáció óta kedvelt gomb triót, így a hardveres menü gombot (ezzel hibátlanul lehet aktiválni az alvó telefont, valamint adott a vissza és az opciók kapacitív gombok, valahogy nagyon kézre esnek, bántam volna, ha nem ebben a felállásban dobják piacra az S3-at). Külön dicséret illeti meg a Samsungot azért, hogy a kapacitív billentyűk háttérvilágításának ideje szabályozható! A külső íven nem túl sok újdonság található, jobb oldalon a képernyőzár gombja, felül a 3.5 mm-es jack dugója, bal oldalt a hangerőgomb, alul pedig – sajnos már az S2 óta védelem nélkül – a microUSB portja látható. A hófehér hátlapba ízlésesen rendezték a kerettel egyező színű ezüsttel a Samsung logot, a hátlapi hangszórót, a LED vakut, valamint a 8 megapixeles kamera optikáját. Meglepő, hogy a microSIM vagy microSD cseréjéhez nem kell kivenni az akkumulátort, de mindenképp díjazzuk a kivitelezést.

A vékony polikarbonát burkolat alatt a Samsung jelenleg legjobb, saját fejlesztésű processzora található. Az S3 bemutatója előtt mindössze napokkal debütált a Samsung Exynos 4 Quad, amely négy magot, magonként pedig 1.4 gigahertzet tud felmutatni. Külön extra, hogy bár kétszer nagyobb számítási teljesítményt tud a négymagos CPU elődjéhez képest, a fogyasztása mégis mintegy húsz százalékkal alacsonyabb annál. A chipsetet Mali-400 MP4 grafikai gyorsító egészíti ki, amely már egy többmagos, továbbfejlesztett változat. A RAM 1 gigabájt, a beépített tárhely 16, 32 vagy 64 gigabájt lehet, plusz adott a microSD bővíthetőség is, így háttértár hiányára nem panaszkodhatunk soha.

Extra szolgáltatásokból sincs hiány, ugyanis olyan hasznos funkciók találhatók meg a telefonban mint például SMS olvasása után a mobilt a fülünkhöz emelve automatikusan felhívja a küldőt, némítható a telefon bejövő híváskor vagy ébresztőnél szundira tehető egyszerűen azzal, hogy arcra fordítjuk, egy-egy hosszabb listában az SGS3 tetejére kétszer koppintva a lista tetejére ugrik, esetleg a telefon döntögetésével áttehetők az ikonok egyik képernyőről a másikra, vagy Bluetooth eszközöket megkerestethetünk a mobil rázásával. A legkellemesebb – bár nem könnyen használható – opció a tenyerünk élének elhúzásával elkészíthető képernyőfotó. A teljes lista a beállítások menüben személyre szabható igény szerint, külön öröm volt az, hogy az akkumulátor végre százalékban is képes kifejezni a töltöttséget és hogy ötféle betűméret közül választhatunk. Az immár MotionWiznek vagy TouchWiz Nature UX-nek nevezett, erősen átalakított TouchWiz tartogat kellemes újításokat mind funkcionalitás, mind megjelenés terén, de a widgetekkel sem spórolt a Samsung, van itt saját S jegyzet (szinkronizálható a Samsung fiókunkkal), tervező, rengeteg óra, időjárás előrejelző, zseblámpa ikon.

Az új menü horizontális megoldású, ám választható a lefelé húzható menürendszer is, ahogy beállítható, hogy ABC vagy telepített idő sorrendjében szeretnénk látni az alkalmazásokat. Külön tetszett, hogy a HTC Sense-ben régóta jelen lévő Letöltött alkalmazások itt is megtalálhatók, és meglepő, de a programokat el is rejthetjük (végre nem kell mindenképp roothoz folyamodni eme hasznos apróság – például az általunk nem használt gyári alkalmazások törlése miatt). A képernyőzár is továbbfejlesztett, ugyanis feloldható húzással, mozgással, az arcunkkal, hanggal, mintával vagy akár PIN-kóddal, jelszóval, valamint a megjelenítőn rögtön láthatók igény szerint a friss hírek, időjárás, az időjárás is. Az értesítési sávot lehúzva előbukkan a redőny, ahol számos gyorsikon található, ezek végre horizontálisan húzgálhatók.

A telefonkönyvben meglepő volt, hogy a Facebookkal való integráció nem megoldott, ám ennek áthidalására elég csak telepíteni a klienst, az összekapcsolások nagyon jó arányúak, ráadásul a még nem ismert embereket is felajánlja a készülék, ha számot talál nála. Jó ötlet a személyekhez rendelhető rezgésminta, így zsebben rezegve is tudjuk, ki keres, akár néma módban is. SMS és e-mail szempontból hibátlan a készülék, chatre pedig érdemes kipróbálni a minden fontos platformot támogató ChatON-t. A mániások imádni fogják az új naptárat, amely több naptár kezelése is használható, a grafika első osztályú, könnyedén áttekinthető, szinkronizálható talán még az okoshűtővel is.

Sokakat érdekel az S Voice, amely az Apple Sirijének Samsung változata. Nagyon jó szórakozás, garantáltan leköti hosszabb időre az embert, főként az elején, a röhögés és az élmény garantált (meg az is, hogy hülyének érzi magát az ember, amikor vasárnap délután csöndben ül otthon a kanapén és egy telefontól kérdez folyamatosan, hangosan, a szomszéd pedig becsönget, hogy kivel beszélget épp...). Egyetlen hátulütője, hogy egyelőre csak angolul tud, a brit kiejtést pedig jobban preferálja mint a Rigó utcait. Számos funkcióra képes az S Voice, így gyakorlatilag hangutasításként működtethetjük vele a telefont, de akár SMS-t is bediktálhatunk címzettel, mindennel együtt, pikk-pakk megy, ahogy a naptárbejegyzés, az ébresztés is. Tud keresni a világhálón, felhívhatunk vele bárkit név szerint a telefonkönyvből, időjárásról tájékoztat. Egyelőre inkább talán játéknak érdemes felfogni kis hazánkban az S Voice-ot mintsem egy olyan funkciónak, amely szinte mindent megtesz helyettünk.

Kamera tekintetében sokan felhördültek, hogy miért csak 8 megapixeles a szenzor, amikor már az előd is ezzel a felbontással rendelkezett. Nos nem véletlen, sokat finomítottak a beállításokon és a hardveren is. Sokkal több a beállítás listája mint volt, legyen szó a jelenetmódokról, az ISO-ról, a fényértékről, fehéregyensúlyról, fókuszálás módjáról, időzítőről, geotaggingről, stabilizátorról, stb. Egyetlen hátránya van a kamerának, ez pedig a rendkívüli fényérzékenység. Amint túl sok a fény, homályos lesz az egész kép, alacsony fénynél pedig zajos kissé. Külön tetszett a HDR mód, a sorozatfelvétel, valamint a mosolyfotózás is. 1080p-ben tud videót rögzíteni, eközben bármikor készíthető fotó, elég hozzáérni a kijelzőhöz, de a 720p felbontásnál elérhető 12 Mbit/s bitrátát tud. Hasznos funkció, amennyiben gyorsan szeretnénk lezárt kijelzőről fotózni, feloldás közben nyomva kell tartani azt és elforgatni a telefont, így automatikusan elindul a kamera. Videólejátszás közben magát a klipet egyszerűen kirakhatjuk pop-up ablakba és közben bármit nézegethetünk a telefon, mászkálhatunk a menüben, játszhatunk pic-in-pic multifunkcióssá válik az SGS3.

A zenelejátszó minden tud, amire szükségünk lehet, mutatja az albumborítót, szűr ID3 tagek szerint, van előre beállított és szabadon piszkálható hangszínszabályzó. Érdekes a Zene-sarok fülecske, amely higgadt, játékos, szenvedélyes és izgalmas feliratú négyzetet mutat mátrix jelleggel, majd beazonosítja a zenéinket és besorolja ebbe a táblázatba. Inkább vicces mint hasznos. Jópofa, hogy a lejátszás sebességét módosíthatjuk. Beépített FM-rádió egészíti ki a repertoárt, ez automatikusan megkeresi a csatornákat, rögzíteni tudja a rádióadásokat, fut a háttérben és ahogy a zenelejátszó is, kezelhető a redőnyből. Bár a diktafon nem képes rögzíteni a beszélgetést (jogszabályi háttér miatt), azért a Total Recall program kiválóan működik minden mókolás nélkül az S3-on.

Adatátvitel szempontjából egy szavunk sem lehet, minden adott, amire csak szükségünk lehet mobilnet és Wi-Fi szempontjából is, de van DLNA, 4.0 Bluetooth, Wi-Fi Direct, NFC, OTG, HDMI és S Beam. Ez utóbbi akkor használható, ha két S Beam funkcióval rendelkező mobilunk van, így az adatátvitel pillanatok alatt véghezvihető bármekkora méretű fájl esetén NFC segítségével. A gyári böngésző teljesen megújult, támogatja a flasht, az oldalakat hibátlanul tördeli be mind kis méret, mind nagyítás után, valamint állítható a fényerő, amely csak magára a böngészőre vonatkozik. A 2100 mAh-s akkumulátor nem tűnik rossznak ugyan, de tekintve az izmos hardvert, pontosan addig bírja mint bármilyen más okostelefon, így piszkálástól függően 1-2 napig elketyeg egy feltöltéssel a telefon. Navigáció tekintetében hibátlan az SGS3, gyorsan talál jelet és el sem veszti. A Samsung Galaxy S III „személyében” egy igazi csúcsmobilt ismertünk meg, amely tele van apró kedveskedésekkel, hasznos funkciókkal, ráadásul brutálisan gyors. Jogos konkurenciája azonban a szintén felsőkategóriás HTC One X, amely súlyos tízezrekkel olcsóbban megvásárolható, így elképzelhető, hogy sokan az ár miatt választják majd a tajvani gyártó modelljét, viszont a Samsung és Galaxy rajongók az S3-at imádni fogják.

HTC One X

A HTC idén a Sony, a Nokia és a Samsung nyomdokaiba lépett, és már a barcelonai Mobile World Congress megnyitója előtt egy nappal bemutatta az újdonságokat. A Peter Chou által vezetett sajtótájékoztató során a Sense 4 újdonságai mellett három új készülékről is lehullt a lepel, bemutatásra került a One széria. A Legendre hajazó formatervvel felvértezett One V és a speciális burkolattal rendelkező One S mellett elsősorban mindenki a gyártó új csúcsmodelljére, a One X fantázianevű telefonra volt kíváncsi. Ami nem is csoda, lévén a HTC marketinggépezete remekül működött, már hónapokkal a barcelonai rendezvény előtt is sokan azon tanakodtak, mivel készül a gyártó.

HTC One X

A gyártó ezúttal semmit nem bízott a véletlenre, a One X nagyon össze van rakva. Az NVIDIA Tegra 3 lapkakészletre épülő masina már az említett sajtótájékoztató utáni, bőven prototípus fázisban lévő állapotában is szélsebes volt, ám minket elsősorban a képernyő fogott meg. A Super LCD 2 technológiát használó megjelenítő képe szinte lemászik a kijelzőről, a HD felbontásnak és az élénk színeknek köszönhetően remek élményt kapunk. A reklámfilmek és az előzetesen kiszivárgott anyagok alapján a fényképezési képességek terén is számítani lehetett valami nagy dobásra, így aztán tényleg tűkön ülve vártuk a masinát. A telefon hozzánk egy aprócska fehér dobozban érkezett, így a végleges csomagolás milyenségéről nem tudunk nyilatkozni. Hasonlóképpen állunk a tartozékokkal is, mi mindössze egy microUSB-kábelt és egy töltőfejet kaptunk a telefon mellé, ám hivatalos információink alapján kézikönyvek és egy sztereó headset is lapul majd a dobozban. Sajnos már nem Beats fülhallgató jár a készülékhez, helyette egy HTC gyártmányú fülest kapunk majd. Ez sajnálatos tény, lévén a Sensation XE és Sensation XL modellek esetén nagyon meg voltunk elégedve a Beats gyártmányú kiegészítőkkel.

SONY ION

A Sony néhány hónappal ezelőtt akvicízióra szánta el magát, s idén februárban 1,05 milliárd eurót fizetett az Ericssonnak a közösen használt szabadalmakért és egyéb jogokért. Ezzel a Sony (ismét) önállóan, Sony Mobile Communications néven vágott neki az új jövőnek, s immáron a mobilrészlegben gyártott telefonok is az Ericsson név elhagyásával kerültek forgalomba. A japán óriás igyekezett megtartani a közös munka során kialakult előnyös megoldásokat, ám az átütő sikerhez valami pluszt is be kellett építeni a mobilokba.

A Sony az Xperia sorozattal új vizekre evezett és bemutatták a szinte minden árszegmenst lefedő Sony Xperia S, P, U és Ion készülékeket. A gyártó okosan válogatta meg a bennük lévő hardvereket, így a legkisebbnek számító U is megfelel a kor elvárásainak. Mostani célpontunk az Xperia Ion, mely mind közül a legnagyobb méretű kijelzővel rendelkezik, s eredetileg kizárólag az amerikai piacra szánták, végül azonban mindannyiunk örömére Európába is megérkezett ez a modell, mely talán a legjobban sikerült az összes testvére közül.

Az Ion már a jól bevált, végleges, fehér dobozban érkezett. Kinyitva megpillanthatjuk a masinát, mely igényesen és kecsesen fekszik a csomagolás tetején. Természetesen a hozzávaló tartozékok különféle fakkokban hevernek, így kapunk az Ionhoz leírást, fülhallgatót, adatkábelt, töltőfejet, valamint egy előlapi fóliát is, amely a kijelzőt hivatott védeni a külső hatásoktól. Pedig elvileg karcálló, de egyes felhasználók szerint a korábbi Xperia modellekkel azért volt baj ilyen téren, nem árt tehát az óvatosság.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat